A vállalkozásokban időnként kiadás is van, de a bevételek nem mindig akkor érkeznek, amikor a kötelezettségeket teljesíteni kell. Így van ez nálunk is gyakran.

Legutóbb, amikor egy ilyen helyzet állt elő, gondolkoztam, hogy melyik munkából várhatok bevételt. Akinek fizetést kellett adnom, szóltam, hogy lehet, hogy kicsit késni fogok, vagy két részletben tudom csak odaadni. Kellemetlen helyzet volt. Kerestem Isten vezetését, de nem tudtam, honnan lesz meg az összeg.

Pont a fizetés határideje előtt egy héttel szóltek, hogy az egyik munka, amiben nekem is feladatom volt, a befejezéséhez közeledik. Sikerült is befejezni, és az átadásra menet eszembe jutott, hogy mivel ezzel az én munkám is befejeződött, lehet, hogy megkapom a munkadíjat, ami a közreműködésért járt nekem. Észre sem vettem, hogy hirtelen már azon gondolkodom, hogy ezzel az összeggel biztosítva lesz a fedezet arra, amit ki kell fizessek. Holott még a munka átadása meg sem történt. Mikor ráébredtem arra, hogy egy olyan összeg elköltsén jár az eszem, amit még meg sem kaptam, eszembe jutott az az Ige a Bibliából, ami így hangzik: Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom. (Ézsaiás 65.24)

Rögtön tudtam, hogy Isten szólt nekem, hogy készüljek, Ő már elkészítette a dolgokat, amit én még csak gondoltam, hogy de jó lenne, ha úgy lenne. És úgy is lett: Megtörtént a munka átadása, és utána szólt a megbízó, hogy szeretné az én munkadíjamat is rendezni. És rendezte is, én meg tudtam rendezni amit nekem kellett.

Igen: Isten szólt az Ige által, az Ige kapcsán jövő felismerés által. Isten megsegített, úgy, mint aki tudja a jövőt és ismeri a szükségeinket. Gondoskodott rólam, rólunk.